Lehetsz kezdő vagy profi szakács, született tehetség vagy amatőr, baki van. Mindenkinél. Légy most büszke rá, légy őszinte, nevess egy jót a saját "műveden" és oszd meg velünk! Ez a blog ezért jött létre. /
It doesn't matter if you are a professional or beginner cook, if you have or haven't been born to be one, shit happens in the kitchen. Can happen to anyone. Please be proud and honest! This blog has been made to share these "master pieces" with us.
2010. december 10., péntek
Szia Krisztina!
Szeretnék egy "mesterművet" felajánlani a blogodra.
Kb. 1 hete találtam rá a blogra és nagy nevetések közepette olvastam-néztem végig az összes bejegyzést.És mérgelődtem, hogy miért is nem fotóztam soha le semmi elrontott kaját... Hát ma úgy jártam, hogy feltettem főni a spagettit a carbonara-hoz és bejöttem a szobába mézeskalács-recepteket keresni a neten. "Pár" perc múlva kimentem, hogy ránézek a tésztára, és hát, ez lett az eredmény. Egyébként a "tetejét" ( mert egy összefüggő massza lett, beszívta az összes vizet) meg tudtam menteni, így elkészült a carbonara:))
Üdv és köszi a lehetőséget, szerintem majd küldök még, biztos lesz pár:))
Ez a tojásfehérjéből készült hab folyton kifog rajtam.
Amikor életemben először készítettem, tökéletes lett, és azt hittem ez mindig így is lesz. Nem értettem az emberek miért csodálták az ügyességemet.
Azóta kétszer is sikerült elrontanom teljesen. Ez úttal habcsókot szerettem volna készíteni, de nem jött össze.
Végül gondoltam, mentem a menthetőt és betettem a sütőbe sufflé formába, némelyikbe almát is szeltem, hátha lesz belőle valami. Végülis ehető volt, de irtózatosan cukros. Én nem bírtam megenni egy egészet.
Ha valakinek van tippje, kérem segítsen, hogyan kell jó tojásfehérjehabot készíteni, mert én már minden formát próbáltam a cukor-tojásfehérje kombinációban, de nem akarja a jót....
A recepttel semmi gond nem volt, egyszerűen odaégettem. Pedig nem szoktam...
Próbáltuk megmenteni a menthetőt, levágni az égett részeket, de még így sem lett ehető. :( Szerencsére csak egy adag égett meg, a többire már odafigyeltem.
Legújabb hobbim, a diéták kipróbálása során sikerült vmit elrontanom. Ime:
Ez egy valószínűleg jó recept, az én átalakításommal csőd lett. Candida diétába ugyanis nem fér bele a sütőpor, csak a szódabikarbóna, de az kevés volt ahhoz, hogy ez a jópofa, sáfrányos-mákos cipó megkeljen.
Kb kétszer ilyen magasnak kellene lennie. Az a sötétebb barnás belső rész pedig, hát az sajnos ami nyers, vagy konyhai nyelven szalonnás maradt. Annak egyneműnek kellene lennie a külső résszel... Hát, szomorú vagyok. De a kutya jól járt!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Vegetáriánus Ételek című könyv. Ebben a könyvben egy igen gusztusosnak tűnő étel.
Megcsináltam. Én tényleg megtettem mindent. Próbáltam követni a leírtakat, általában rögtönzős típus vagyok, de esküszöm, most nem így volt!!!
Mozzanatok:
1. Ez egy túrós alapú étel, a tésztája is túrós és a rajta lévő töltelék is. Már itt kezdődtek a problémák, hogy a recept szerinti módon az összes túrót összekevertem tésztának, mivel azt írta, hogy "A túrót egy tálkában összekeverjük a ..." Ez nálam azt jelenti, hogy az összes túrót, ami a hozzávalók címszó alatt szerepel. Még szerencse, hogy részletesen végigolvastam a receptet, így még azelőtt kiderült, hogy ki kell vennem a túrós keverékből, mielőtt megsütöttem volna az egészet. Nem volt jobb ötletem. Szerintem egyébként itt ugyanaz az eset állhat fent, ami Nóránál, azaz rosszul fordították le, eredetileg ez is egy francia receptkönyv.
2. Több, mint 15 perccel tovább kellett sütnöm a tésztáját, mint a leírt 12 perc, mert még szinte folyt.
3. Szerintem ehhez nem kell kommentár. Kisütöttem a tésztáját, ami az istenért nem jött le a sütőpapírról. Ahhoz képest, hogy azt írják: "Alufóliára borítjuk, vigyázva, hogy ne törjük össze." Ezt? Hogyan? Ezt lehetetlenség összetörni! Ez egy masszív gumi jellegű valami, a gumit nem lehet összetörni ebben az állagában!!!
Mindent összevetve, az íze finom volt, de sok borsot tört az orrunk alá: anya segítségével próbáltam egy lapos késsel milliméterről milliméterre eltávolítani a sütőpapírról a tésztát.
Szóval, ha jól utánnaszámolok, az ígért 45 perces elkészítési idő a továbbsütéssel és a kaparászással meghosszabbodott mintegy 20-25 perccel.
Ezt a receptet egy országosan közkedvelt ex-tévés híresség szakácskönyvéből készítettem. Én is megvettem a szép szines könyvei egyikét S. Juditnak. Az imádott családomat akartam meglepni a világ legjobb sültcsirkéjével, amely recept így kezdődik: "Az egyáltalán nem szomorú vasárnap"
Hát ez pedig az lett, miután a leírt időnél jóval hosszabb ideig tartó sütés után is íztelen és félig nyers marad a csirke. Mondjuk mielőtt elkezdtem, már akkor csodálkoztam azon, hogy is lehet egy egész csirkét fedetlenül és ilyen rövid ideig készre sütni, de hát úgy voltam vele, Judit biztos jobban tudja. Hát nem tudta. Fotóm nincs róla, ez egy kicsit régebbi történet. Viszont azóta egyszer sem vettem elő a könyvét. És másoktól is hallottam ezt-azt, egy páran csalódtunk már benne. De szépek a képek, az tény. Arra volt pénz biztos...
A szuper receptek kategóriájához szeretnék egy gyöngyszemet hozzáadni.
Hozzávalók:
175 ml tej 1 ek barnacukor 1 csipet só 40 g szemcsés zabpehely
tésztához: 100 g vaj 75 g barnacukor 1 tojás 100 gr búzaliszt 75 gr mazsola
töltelék: szilvalekvár
Az egyetlen változtatás, amit eszközöltem, a lekvár variálása, vagyis nemcsak szilvás, hanem epres kekszikéket készítettem.
Nos, az első fotó a 100%-ig betartott recept alapján készült, szerencsére csak az első adag lett ilyen. Szerintem a kép önmagáért beszél. Egyébként finom volt, mind megettük. Nekiestünk és széttéptük az amőbákat.
A második képen szereplő sütikhez még adtam 5 dkg lisztet és feljavítottam 1 mokkáskanál sütőporral. Ez lett az eredmény. Még így sem az igazi, de már hasonlít a szakácskönyv fotóján szereplő, jópofa kis "karácsonyi zabpelyhes keksz" formájához. Minden estere jó kis adventi meglepi keksz lett... Főleg, ha a recept készítők célja, a szakácsnők megviccelése volt.
Hát nem gondoltam, hogy ilyen hamar sikerül maradandót alkotnom a blog számára...
Csatolva küldöm a puliszkapudingról készült képet, és a szakácskönyvet amit senki ne vegyen meg! Már több recepttel próbálkoztam, de úgy ahogyan le van írva még semmi nem sikerült jól...talán kicsit "félrefordították" a recepteket. Mivel nagy rajongója vagyok a francia konyhának, én azért változatlanul próbálkozom, és javítom a recepteket. Na de azért a hozzávalókat néha kifelejtik a felsorolásból, ami a leírásban benne van...(mint itt a lisztet! naaaa...). Meg azért polentát sem lehet kapni a boltban, mint ahogyan fel van sorolva a hozzávalók között.. (a polenta kukoricadarából készült kásás étel.), ezt készíteni kell! A másik embert próbáló feladat az őrölt mandula elkészítése, daráló nélkül...ahogyan nagyanyáink is csinálták, mozsárban...pfff, hát visszasírtam a kommunista időket amikor még minden abc-ben volt kávé meg mákdaráló, ez most miért nincsen????....de végül sikerült:) és végül nem is lett olyan rossz, mint amilyennek látszik:)
Nóra
A NEM TÚL JÓ SZAKÁCSKÖNYV... THIS IS NOT THE BEST COOKBOOK EVER...
↓
I never dreamt to be able to create something permanent so fast for this blog...
I attached the pictures of the mushpuding and the cover of the cookbook that nobody should buy! I have tried some other receipts in it as well, but the way they are written, you cannot prepare the food good... it can be that the translation was not appropriate. Because I am a big fan of the French gastronomy, I don't give up and keep trying, constantly correcting the faulty recipes. But when they forgot to list some ingredients that are in the preparation part... (for example: the flour, that is too much). And besides polenta is not available ready-cooked in our supermarkets as it is said in the book...(polenta is a porridge made with ground yellow or white cornmeal/ground maize) , you have to prepare it yourself! The other superhuman effort is to grind almonds without grinder... the way our grannies made it, pounded in a mortal...pfff I have really wept for the years of communism, when in each supermarket anyone could use the huge coffee and poppy-seeds grinder, why these do not exsist anymore???
But in the end I succeeded, and the polenta happend to be not as bad as it looks like :)
Az volt a diókrémmel, hogy ledaráltam a diót egy kis gépben, -kb. 3 maroknyit- majd a szintén őrölt szezámmal együtt, -kb. 1 maréknyi- összekerevertem olvasztott vajjal, és egy pici kurkumával, meg római köménnyel és elkövettem azt a hibát -most figyelj! :-) - hogy az állaga miatt egy boltban kapható Milli szendvicsvajból is kevertem hozzá, hogy ne legyen betonkemény miután kiveszem a hűtőből. Pfujj! Katasztrófa lett! Ki is dobtam az egészet, pedig olyan jól indult...
A baj az volt, hogy keserű volt, meg az is, hogy ez a bolti vacak ízben nem illett valahogy az egészhez. egyszerűen rossz volt a társítás.
Pedig általában jól ráérzek, de ez valahogy szörnyű lett.
Mankacsek
My story is as follows: I grinded 3 handful walnuts in a grinder and added 1 handful of grinded sesame seeds. I mixed it with some melted butter, a little bit of tumeric and some cumin. And then I made a horrible mistake: I put some of the sweet butter, that is available in the hungarian grocery shops, (called Milli butter) to make the consistency lighter, can you imagine?
My God! It was a tragedy! I trew the whole thing away, even if it started sooo good...
One of the problems was that the taste of it was bitter and besides the taste of this crapy sweetbutter did not match the whole thing. The association was simply not good.
Usually I have a great sence for this, but this time it went completely wrong.
Én vagyok a szerkesztő így magamra vállalom azt a hálás feladatot, hogy az első elrontott étel képét felrakom. Íme a madeleine, aminek elkészítésére irtó sokat vártam (kb.2 évet), készülődtem és végül megszületett A MŰ:
I am the blogwritter, so I have the honour to publish the first food on this blog that has been srewed up. Here is the wonderful madeleine I have made after a long time of mental preparation (approx. 2 years):
A recept teljesen jó volt, csak mivel ez már a második tepsi süti volt, és elábrándoztam az első sikerén, kicsit későn eszméltem, hogy kivegyem a másodikat a sütőből..
There was nothing wrong with the recipe, I was still daydreaming about the first portion I have made successfully that day and I simply forgot to take the second portion of cake out of the oven in time...
Új év, új kezdet, szoktuk mondani. De van ami nem változik: a konyha mindig kihívásokkal teli. Az ember általában izgul, ha új dolgokat próbál ki, nincs ez másképp az élet ezen jelentős helyszínén sem. Sőt!
De nem kell emiatt szégyenkezni! Sok ismerősöm, akiknek meséltem ennek a blognak az ötletéről rögtön, autómatikusan úgy reagált (na ki ismer magára most? :-D), hogy ő még semmit sem rontott el (ezek a férfi ismerőseim), vagy hogy ő biztosan nem fogja közhírré tétetni a melléfogásait (ezek pedig a nők).
Pedig az ember ebből tanul. Gondoljuk csak végig, ha a süti szétesik, amikor a szerelmünk szülinapján tálaljuk, vagy az éhes férjünk munkából hazatér és túl sós a neki szánt leves, és még sorolhatnánk, vajon legközelebb is rosszul készítjük-e el ugyanazt a receptet? Azt hiszem, amit egyszer elszúrtunk, nemigen vétjük mégegyszer. Márha vagyunk olyan bátrak, hogy újra elővegyük azt a mumus receptet, amivel egyszer már jól beégtünk.
Sokszor nem is a saját hibánk, mert a receptből kimarad valami fontos összetevő, vagy egyszerűen csak rossz a recept.
Szó mi szó, mindenkit kérek, aki érez magában affnitást, hogy megírja tapasztalatait, balulsűlt főzéseinek történetét vagy csak hozzá kíván szólni, tegye meg! (persze nem kell több nyelven). És regisztráljatok-szavazzatok a "legjobb rossz" receptre!!!
BUÉK
Each year we have to start a different life. We want something better, faster, etc. It is the same at the kitchen.
When I asked the opinion of my friends about the idea of this blog, there were some guys, who simply denied the fact they have ever screwed any food up (men) or said they were not willing to embarrass themselves with publishing their "shame" (women). Com'on people, this is how we learn, isn't it?
Nobody will do the same mistake again with the same receipt if we have some uncomfortable experiences with it before, for example: the birthday cake of our love falls apart, or the soup of our husband (who just arrived home hungry from work) is too salty, etc.
There are many reasons why something can go wrong while we are preparing the food. It is not always our fault, it can be that the writer of the recipe was not precise or the receipt itself is impossible to be made.
To make the story short, I kindly ask everyone, who feels like participating in this game, please send us your cases, talk about your experiences or simply comment the existing ones! And please register and please-please vote for the "best worst" recipe!
Fotózd le a műved, ha van otthon géped (de fotó nélkül is teljesen jó vagy), írd le a receptet és hogy mit rontottál el benne. Küld ide: laktoz2006@yahoo.com és szavazz, szólj hozzá mások írásaihoz, írj megjegyzéseket!
Make a picture of the food if you have the chance, write down the recipe and tell us what went wrong. Send it to the following email address: laktoz2006@yahoo.com, vote for the others or comment the existing ones!
