A szingapúri csoda...

Van nekem egy ígéretesnek tűnő csilli-villi szépszinesképes keményborítású dekoratív wokos szakácskönyvem.
Általában gyanakvó vagyok az ilyen szép szakácskönyvekkel, mert sokszor tapasztaltam már, hogy többet adnak a külcsínyre, mint a tartalomra és hát valjuk be, ez egy receptgyűjtemény esetében nem túl szerencsés. De azért ennek a könyvnek is, mint mindegyiknek, adtam egy esélyt.
Gondosan kiválasztottam egy szintén ígéretesnek tűnő receptet, ami végre nem nagy disznószeleteket tartalmazott, sokkal inkább a távolkeleti konyhák alkatrészeit: rizs, rák, kesudió, zöldbab, stb. Na, gondoltam, ez rossz nem lehet, ennyi tuti hozzávalóval és neki is láttam a dolognak. Rendesen betartottam az összes előírást, nem volt nehéz, mert nem bízták az írók a véletlen szerencsére vagy az intuícióra az étel elkészítését, ugyanis minden meg volt adva benne pontosan, még az is, mennyi sót tegyél bele. Na ezért nem hibáztatom magam a végeredmény miatt.
Megkósoltuk és hát én ugyan még nem jártam Szingapúrban, de erősen kétlem, hogy ha ilyen ízetlen és nyers valamit tennének ott elém, jóízűen megeszegetném. Annyira sajnáltam azt a sok jó alapanyagot, amit belepazaroltam ebbe a receptbe, hogy fogtam magam és feljavítottam egy kis szója- és Piri-piri szósszal, vízzel még pároltam rajta egy 15 percet és máris egy távolkeletire legalább emlékeztető ízvilágú, finom egytálétel lett belőle.

Az eredetinek se íze, se bűze, ahogy szokták mondani, a zöldbab harsogott és hát tudjuk ez a gázok szempontjából mit eredményez rövid időn belül, a rák összefonnyadva és mócsingszerűvé változva, csak, hogy néhány kifogásomat említhessem.

Utánnaolvastam a szingapúri konyhának, asszem én közelebb jártam hozzá az én változatommal. Állítólag a világ egyik legfinomabb és legjobb minőségű konyhája, enyhén vagy akár nagyonis csípős ízvilággal és rendkívül változatosan (itt találkozik ugyanis a thai, kínai, maláj, japán, indonéz, indiai és egyéb specialitások bőséges választéka) Sőt mi több: Az üzleti utakon, tárgyalásokon, banki tranzakciókon kívül a legtöbb külföldi látogatásának a helyi konyhaművészet az oka és az sem elhanyagolható, hogy az európai vagy nyugati ételek Délkelet-Ázsiában itt fogyaszthatók a legszínvonalasabban. Nos, kedves szerzők, mi a tanulság? Talán mielőtt egy recept belekerül a puccos kis szakácskönyvbe, legalább egyszer illenék elkészíteni...

Megint megbizonyosodtam a felől, hogy az én egyszerű de nagyszerű kis szakácskönyvem, színes képek nélkül is sokkal többet ér némely képeskönyvnél :)

Miért, ó miééért? :) avagy a gonosz sütőpapír és az almás-mákos rétes esete

Tegnap este almás-mákos rétest sütöttem, és hogy ne ragadjon bele a tepsibe, nagy rafináltan sütőpapíron sütöttem. Addig OK, hogy nem ragadt bele a sütőbe, de durva csavarral, beleragadt helyette a SÜTŐPAPÍRBA! A sütés folyamán gyakorlatilag egy egynemű masszává lényegültek át, egy szétválaszthatalan egységet képeznek, amiről nem lehet megmondani, hol végződik a papír és hol kezdődik a tészta. Egy darabig azzal szórakoztam, h apró fecnikben tépdestem le a papírt, de ezzel hamar felhagytam, mert gyorsan beláttam, h teljesen reménytelen próbálkozás és csak idegbajt kapok tőle. Azóta békésen megnyugodva kapirgálva kanalazgatom a rétest, jelentem, finom lett! :)

Amúgy nem értem megboldogult nagymamám hogyan is boldogult teflonbevonatú tepsik, sütőpapír meg hőlégkeveréses sütő nélkül, de egész ügyesen menedzselte a dolgokat a konyhában :))

Berci

KARÁCSONYI PRÓBÁLKOZÁS

Hát kissé elgondolkodtam asszem...

A recept amúgy teljesen jó volt, csak a figyelmem lankadt így az ünnepek közeledtével :D

Tessék az eredménye:

Emberek, másnak minden tökéletesen sikerült az ünnepek alatt??? Ugyanmár...

Kriszti

Rizses csoki

Hoppá, mennyire nem mindegy miből készül valami!

A kedvenc, házi rizsecsokimat szerettem volna elkészíteni és meglepni vele a páromat.

Naivan azt hittem, fél óra alatt meg is leszek vele, általában ugyanis ennyi időt szokott igénybe venni. De most egy másfajta tejport vettem és akartam kipróbálni, méghozzá szójatejport. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy teljesen más állagú ez a tejpor. Sokkal sűrűbb lett tőle a massza. Így is duplaannyi mennyiséget készítettem belőle, mert minden nedvességet felszippantott a tejpor, de nem sikerült. Talán látszik is az első képen mennyire száraz és szétomlós lett.

Fogtam magam, elő az olvasztani való csokit, tejbe bele, fel a gázra, megolvasztottam és összekevertem a félresikerült rizsescsoki morzsalékkal.

Ekkor már több, mint egy órája küzdöttem a konyhai elemekkel, azaz a rizses csokival, mint újdonsült ellenséggel.

De büszkén állíthatom, hogy a végén még jobb is lett, mint az eredeti...

Szerencsére. Legalábbis a család dícsérte...lehet, hogy csak engem akartak megvigasztalni?

 

Kriszti

Szia Krisztina!


Szeretnék egy "mesterművet" felajánlani a blogodra.

Kb. 1 hete találtam rá a blogra és nagy nevetések közepette olvastam-néztem végig az összes bejegyzést.És mérgelődtem, hogy miért is nem fotóztam soha le semmi elrontott kaját... Hát ma úgy jártam, hogy feltettem főni a spagettit a carbonara-hoz és bejöttem a szobába mézeskalács-recepteket keresni a neten. "Pár" perc múlva kimentem, hogy ránézek a tésztára, és hát, ez lett az eredmény. Egyébként a "tetejét" ( mert egy összefüggő massza lett, beszívta az összes vizet) meg tudtam menteni, így elkészült a carbonara:))

Üdv és köszi a lehetőséget, szerintem majd küldök még, biztos lesz pár:))

Üdv:





Szofika

www.szofika-a-konyhában.blogpsot.com

SZOTYI

Életem első szotyipiritásán vagyok túl.

Hát kissé megégett, pedig esküszöm, csak egy pillanatra nem figyeltem! Vagy ez már megtörtént velem korábban...?

A képen lehet, hogy nem tűnik vészesnek, de az az igazság, hogy ami jónak tűnik is fekete belül és keserűűűűűű...

Kár ezekért a jó kis házi magocskákért.

 

A FEKETE RIZS

Én ilyes sűrűn szoktam csinálni... Nem nehéz, csak nem szabad odafigyelni és sikerülni fog! :D

Szerintem több kommentet nem igényel a dolog, a képek mindent elárulnak.

Üdv:

Ari